•
„Kérdem e januárvégi reggelen: ki fogja ezt az írást valamikor is elolvasni?” 1988. január 27-ének reggele volt. Immár negyven éve, hogy Tyukodi Mihály rendszeresen készítette a feljegyzéseit, rögzítette másolatban a leveleit, gyűjtötte egybe az iratait, amikor ezen a téli reggelen az írógépe előtt ülve elgondolkodott azon, hogy vajon egyáltalán elolvassa-e majd a jövőben valaki mindazt, amit ő leírt és összegyűjtött, és leírta az idézett mondatot.
Ezt a mondatát 2017-ben olvastam el. A teljes hátrahagyott iratanyagot tekintve az egyik legerősebb élményem volt ez a pillanat. Több mint ezer iratának végigolvasása után jutottam el ehhez a mondatához, miközben az anyag olvasása során már ott dübörgött a fejemben a lapszéli kérdés: vajon miért? Miért hagyta hátra ezt a sok iratot? Mi volt a célja? Volt-e egyáltalán valamiféle célja? Míg aztán 2017-ben, egy meleg nyári napon egyszer csak ott ültem, kezemben egy gépelt szöveget tartalmazó lappal, amelyen Tyukodi Mihály azt kérdezi, hogy vajon olvassa-e valaha valaki a sorait, és ott voltam én, aki épp olvastam ezt a kérdését, miközben már jó ideje azon morfondíroztam, hogy vajon ő milyen szándékkal hagyta maga után mindezt az anyagot. Amikor elolvastam ezeket a sorokat, beleborzongtam a kérdésébe. Úgy éreztem, hogy itt és ekkor, a kérdéseink révén, ha csak virtuálisan is, de találkoztam Tyukodi Mihállyal – igaz, 29 évvel azután, hogy ő leírta ezt a mondatot, és 20 évvel azután, hogy eltemették őt a nagykárolyi temetőben. Találkozás egy világgal, amelybe ezek a szövegek segítettek eljutni.
Egy utazásra hívom az olvasót. Egy ember életébe utazunk, aki igen sok erőfeszítést tett azért, hogy az utazásunkhoz szükséges információkat mi, az utókor megkapjuk. Egy ember életébe, akivel én sosem találkoztam.
Vagy, másképp fogalmazva: letűnt világok antropológiájáról szól ez a könyv. Letűnt világok alatt ebben a munkában a magunk mögött hagyott 20. században élt, itt megszólaló szereplők mikrovilágait értjük, amelyek az időszaknak a megszólaltatott iratok egy egészen különös romániai magyar perspektíváját nyújtják. Azok számára, akik ebben az időszakban még nem éltek, remélhetőleg egy informatív és olvasmányos történetet tud ajánlani abból a korszakból, amelyben a szüleik és a nagyszüleik szocializálódtak, és amely gyökeresen más társadalmi, gazdasági feltételek mellett, más ideológia alapján működött, mint a mai erdélyi világunk. Azok számára, akik megtapasztalták ezeket az évtizedeket, az a különleges perspektíva adhat lehetőséget a rácsodálkozásra, amelyet a történet főszereplője a maga sajátos helyzetéből fakadóan biztosít.
•
Teljes cím: Letűnt világok antropológiája és a megismerhetetlen különös szépsége. Szociális kapcsolatháló és kulturális gyakorlat az írógép korszakában. Kolozsvár, 2020. 319 old.
•
További fejezetek:
A kutatás. Az életrajzokon túl.
A gyűjtemény önmagán túlmutató célja
A könyv megrendelhető itt.
Online hozzáférés: MTA Repozitórium