Akit a világűr érdekel, biztosan hallott már Enrico Fermiről, akinek köszönhetjük a Fermi-paradoxont, amely arról az ellentmondásról szól, amely szerint amennyiben a belátható világűrben rengeteg galaxis, ezekben rengeteg nap és körülöttük rengeteg bolygó kering, amely bolygók között rengeteg olyan lehet, amelyen kialakulhatott az élet, nos ha mindez így van, akkor hol van mindenki?... Vagy Frank Drake-ről is biztosan hallott, aki megpróbálta kiszámítani, hogy valóban hol van mindenki, és ennek érdekében felállította a Drake-egyenletet. De én most kedvencemről, Carl Saganról fogok írni, akinek a filmjeit 34 év után is élvezni lehet, karanténos időkben akár újranézni.
Carl Sagan (1934-1996) amerikai asztrofizikus, csillagász, egyetemi tanár volt. Részt vett azokban a kutatócsoportokban, amelyek a NASA hőskorában megtervezték, majd útnak indították az első űrszondákat, mint amilyen többek között a Voyager 1 és a Voyager 2 is volt. Sagan már nem él, de a két űrszonda azóta is száguld, már elérték a Naprendszerünk szélét, és kifele tartanak belőle. De Sagan ott volt a SETI Intézet megálmodói között is, amely intézmény célja a világegyetem megismerése és megértése, és ma is fáradhatatlanul kutatja az univerzumot és a mi naprendszerünkön kívüli lakható bolygókat.
Bár látványos kutatói eredményeket mondhatott a magáénak, hiszen például elsőként tett közzé tanulmányokat arról, hogy a Jupiter és a Szaturnusz egy-egy holdjának kérge alatt tengerek lehetnek, Carl Sagant a nyilvánosság főleg azért ismerte, mert kiváló tudományos kommunikátor volt. Számos előadást tartott, tudománynépszerűsítő műsorokban szerepelt, még sci-fit is írt, amelyet később megfilmesítettek.
A legismertebbé azonban az 1980-ban megjelent Cosmos-sorozat révén vált. A sorozatban külön részben elmélkedik az élet eredetéről, a galaxisok típusairól, a világegyetem és a naprendszer kialakulásáról vagy a közeli bolygókról. A sorozatban állandóan reflektál arra, hogy milyen fontos szerepe van a tudományos megismerés folyamatában a kritikai gondolkodásnak. A sorozatnak a wikipédia szerint 600 millió nézője volt.
Sagan egyik tanítványa és utóda, Neil deGrasse Tyson asztrofizikus, aki ugyancsak tudománynépszerűsítőként vált világszinten ismertté, 2014-ben műsorvezetőként vállalt szerepet a Sagan 1980-as Kozmosz-sorozatának folytatásában. Az Tyson sorozata a Cosmos - Spacetime Oddysey címet kapta, és az előző sorozat szerkezetét és stílusát követi.
A sorozatok összességükben igencsak jó élményt jelentenek: Sagan kitűnő mesélő volt, pompásan tudta, hogy hogyan beszéljen közérthetően a tudományról, Tyson pedig a modern vizuális lehetőségekkel dobja meg a történeteket, és így az ő tálalásában is élvezhetők maradnak a világűr történetei, még akkor is, ha a várakozásokkal ellentétben nem sok újat mutat fel a 34 évvel korábbi eredeihez képest. A 2014-es sorozat sikerén felbuzdulva 2020-ban egy újabb Cosmos - sorozatot indítottak el, ugyancsak Neil deGrasse Tyson vezetésével, címe: Cosmos: Possible Worlds.
Cosmos: A Personal Voyage (1980)
Cosmos: A Spacetime Oddyssey (2014)
Cosmos: Possible Worlds (2020)