A hagyományos levelezés és a digitális kor találkozása címmel jelent meg tanulmányom a Keszeg Vilmos által szerkesztett NyIrK-számban, amelynek témája (főleg a) levelezés.
Ugyanabban a lapszámban olvasható recenzió a 2023-as könyvemről (Community Networks and Cultural Practices in Twentieth-Century Romania: Paper-Based Cultures in the Writings of a Catholic Priest. Lanham–Boulder–New York–London, Lexington Books, 2023) Mitruly Árpád tollából.
Részletek a tanulmányból:
"2.6. Mentális térkép
Egy következő megállapításunk az, hogy a papíralapú levelezés idején az egymástól távolabb élő személyek között a távolság nagyobbnak tűnt, mint a 21. században tűnik. Nyilván maguk az utak ugyanazok maradtak. Hogy egy példával éljünk, Nagykároly és Zilah között akkor is, most is nagyjából 70 km volt, ám ennek a fizikai távolságnak a mentális percepciója más volt a Tyukodi Mihály idején. A 20. század ötvenes, hatvanas, hetvenes és nyolcvanas éveiben sokkal kevesebb magánautó volt a lakosság tulajdonában, számos kisebb település, falu volt, ahova nem járt vonat, autóbusz is csak ritkán, esetleg csak a szomszédos településig ment, nem beszélve az aszfaltozott utak hiányáról. Eljutni személyesen a kisebb településekre sokkal körülményesebb volt a 20. században, mint most, a 21. században. A mentális távolság ezen percepciójához hozzájárult az is, hogy a 20. században a telefon bevezetése lassú volt, és használata is csak lassan terjedt Romániában: az egyes háztartások kérést kellett leadjanak a hatóságoknak, és hónapokig, sőt, olykor évekig is várakozniuk kellett arra, hogy sorra kerüljenek, és a monopolhelyzetben levő állami vállalat beszerelje nekik a telefont. Ha voltak is gyűjtő postaládák a kis településeken, azok tartalmáért nem járt olyan gyakran a postás, mint a nagyobb városokban. A helyiek általában tudták, hogy melyik nap hány órakor veszi fel a postás a leveleket. Mindezeknek a körülményeknek a hatására a mentális távolság nagyobb volt a különböző településeken élő személyek között, mint manapság, amikor a közlekedés könnyebb, az utak is jobbak, és kiterjedt telefonhálózat működik, a kommunikáció terén pedig azonnali megoldásokat tudunk alkalmazni."
"2.8. Az intimitás
A klasszikus levelezés kapcsán több válaszadó említette azt, hogy a kézzel írt levél nagyobb intimitást biztosított két személy számára, és azt is hozzátették, hogy az írás (és itt nyilván a kézírásra utalnak) a személyiség tükre. A kézzel írt levél ezáltal nem csak a megfogalmazott tartalmat közvetíti, hanem a levélíró stílusát is, mondja az adatközlő. És a levélíró hangulatát, lelkiállapotát is tükrözi, teszem hozzá én a kutatott anyag alapján. Mint mondottam, Tyukodi Mihály érdekes átmenet volt, hiszen ő a kézírástól már kissé eltávolodott, aránylag kevés kézzel írt levele van, inkább írógéppel, indigóval szerette írni a leveleit Azt gondolnánk, hogy az írógépes szöveg már nem olyan személyes, mint a kézírás, és nem közvetíti a levélíró hangulatát, lelkiállapotát. Nyilván nem olyan mértékben, mint a kézírás, hiszen nincsenek személyes stílusban jobbra vagy balra dőltött betűk, változó mértékű szabályosság a betűk megformálásának tekintetében, de valójában igen sokszor meg lehet állapítani az írógéppel írt szövegekből is azt, hogy az írójuk sietett, ideges volt, esetleg zaklatottan írt, vagy már idős és beteg, ezért számos betűt kihagy a leütések alkalmával. Tyukodi Mihály utolsó életéveiben írt olyan leveleket, amelyek érthetőségét már-már veszélyeztette a kihagyott betűk és a félreütések száma. Pár év múlva aztán már az is látszik, hogy a gépelés is nehezére eshet: mind rövidebbek a mondatai, mind kapkodóbb a fogalmazása, ami korábban nem volt jellemző rá, és mind több az elütése. Tehát bár írógéppel írja a szövegeit, az írógép még hordozott valamit a kézírás személyességéből."