AI (8)

A mesterséges intelligencia (AI) gyors fejlődése jelentős kihívások elé állítja a tudományos közösséget, különösen a kutatási eredmények publikálásának sebességét és módszertanát illetően.

A kutatási projektek időigényesek, és ez a folyamat tovább bonyolódik a szakmai publikációk közzétételének hosszadalmas procedúrája által. A tudományos megállapítások publikálásának átfutási ideje – amely jó esetben fél év, de akár egy év is lehet – gyakran teszi az eredményeket érvénytelenné a terület rohamos változása miatt. Ezt szemlélteti az, ahogy a 2021-22 előtti AI-al kapcsolatos tudományos cikkek és könyvek jelentős része mára már elveszítette aktualitását.

És ezt csak tetőzi az, amikor az egyes konferenciák szervezői úgy döntenek, hogy a konferenciát nem közvetítik élőben. Különösen irónikusnak tűnik az online közvetítésektől való elzárkózás és az online hozzáférés megtagadása olyan konferenciákon, amelyek éppen a digitális kultúra vagy az AI kérdésköreit tematizálják. Az élő közvetítés és az online elérhetőség elősegíti a tudományos információáramlást és hozzájárul a digitális esélyegyenlőséghez. A 2020-21-es járvány idején a tudományos közösség felismerte az online hozzáférés jelentőségét és megtanulta alkalmazni a technikáját, és ezzel lehetőséget nyújtott az események helyszínétől távolabb élők számára, hogy rész vegyen az eseményeken. Az alulírott például a járvány idején fedezte fel az amerikai The Mars Society éves konferenciáját, és azóta részt is vesz ezeken, ugyanis a szervezők a járvány vége után is megtartották a hibrid formáját és lehetőséget biztosítanak az online részvételre. Ezzel szemben egyes (regionáis) konferenciák szervezői még mindig a járvány előtti normákhoz ragaszkodnak, elszalasztva az online közvetítések által kínált lehetőségeket.

Megtörténik, hogy a konferenciákról készül videófelvétel, de azt a szervezők később sem teszik közzé. Ehelyett azzal utasítják el az érdeklődőket, hogy majd elolvashatják az előadások alapján készült tanulmányokat. Ez átlagosan egy évnyi csúszást jelent, ami különösen a digitális kultúra és mesterséges intelligencia terén könnyen meghaladottá tesz egyes eredményeket. A szervező intézmény oldalán megjelenik egy rövid hír arról, hogy a konferenciát az adott sorszámú pályázati projekt keretében megtartották, ami gyakran elegendő a pályáztatók és az érintett tudományos közösség számára, és nem igénylik ezen felül a tudományos információáramoltatást.

A globális trendek azonban mást mutatnak. Miközben a regionális világainkban az online elérhetőséggel szembeni ellenállást tapasztaljuk, globális szinten azt látjuk, hogy a tudományos és innovációs információáramlás látványosan a vizuális és auditív csatornák felé tolódik. Az azonnal hozzáférhető online előadások, konferenciák, podcastok lettek az AI és a digitális kultúra világának forró pontjai, szemben a konferenciákra alapozott tanulmánykötetek írott szövegeivel, amelyek ezekhez képest puszta utánlövésnek tűnnek.

A személyes jelenlét és az online hozzáférés közötti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú lehet a tudományos közösség számára. Az élő események személyes kapcsolatokat és hálózatépítést tesznek lehetővé, míg az online platformok szélesebb közönséget érhetnek el. A hibrid modell, amely mindkét formátum előnyeit kihasználja, javíthatja a tudományos események hatékonyságát és elérhetőségét. És végül, de nem utolsó sorban a fenntarthatóság és a környezettudatosság szempontjai is fontosak, hiszen az online események és konferenciák csökkenthetik a szükséges utazásokat és a környezeti lábnyomot, miközben lehetővé teszik a széles körű részvételt. Ez a megközelítés nemcsak a tudományos közösség számára lenne előnyös, hanem hozzájárulna a globális fenntarthatósági célok eléréséhez is.

Kép: DALL-E

2023-12-30